2.fejezet

Éreztem, hogy száguldanak velem. Olyan érzés volt, mintha egy kocsiban utaznék aminek minden ablaka levan húzva. és a friss szellő egyik ablakból a másikba megy. Valami hideget éreztem a testem alatt. Hideg karok fogtak, ebben biztos voltam. De ki lehet az? És hogy lehet az, hogy ilyen gyorsan megyünk? Az agyam egy kis zugába meg szólalt egy hang, hogy nem kellett volna elmennem otthonól. De az már a múlt, már nem fordíthatok vissza semmit, főleg most, hogy nem tudom hol vagyok és főleg azt nem hogy kivel. Egyszer csak valaki letett egy nagyon kemény valamire. Szólni akartam neki, hogy hé haver, ez rohadt kemény, inkább valami puhát kérek. De egyszerűen nem bírtam kinyitni a számat. Megint éreztem magamon azokat a hideg kezek, de ezt már követte hang is.
- Megmentem az életedet.-egy nagyon határozott férfi mondta. A hangja olyan volt mint a bársony. Kellemes és megnyugtató. Megszerettem volna kérdezni tőle, hogy értette, hogy megment. De nem tudtam megszólalni. Majd hírtelen egy szúrást éreztem a nyakamnál...ezután csak fájdalmat éreztem...felemésztő fájdalmat. olyan volt mintha tűzbe dobnának. Minden végtagom égni kezdett.
Nem tudom mióta feküdhettem így de a fájdalom kezdett csillapodni. Megcélozta a szívemet, ami hangos puffanással megadta magát. Mitörtént velem?? NEM dobog a szívem de hallom a hangokat...vízcsobogást, pici talpak dobbanását, ahogy a puha földre érkeznek. Hallottam ahogy valaki egyenletesen lélegzik-és ez nem az én lélegzetem volt. Beszívtam a levegőt és egy édes illat csapta meg az orromat...olyan volt mint a friss moha. A szememet óvatosan kinyitottam. Minden részletet jobban láttam. Láttam, hogy egy barlangban vagyok, aminek a tetején apró töréseket lehetett észrevenni. Valaki megköszörülte a torkát és a hang irányába kaptam a fejemet. Ismerős volt az az ember akit a falnál láttam, de nem tudom, hogy honnan..nem tudom, hogy hol találkoztam vele. Ezek az aranyszínű szemek és a szőke hajzuhatag. Töprengésemből az a bársonyos hang szakított ki, amit már hallottam nem is olyan régen.
- Bella...kérlek ne támadj meg. Nem akarlak bántani. Megmagyarázom a dolgokat és elmondom, hogy mi lett belőled.
- Hol vagyok?
A hangom iszonyúan furcsán hangzott. Csilingelt ahogy megszólaltam. Milett  velem? Ahogy végig néztem magamon a bőrömet fehérnek láttam..hófehérnek.
- Egy barlangban Forks közelében. Mire emlékszel?
- Emlékszem, hogy ott hagytam szüleimet és elindultam a volterrai erdőbe a bunkerba amit találtam. Meg arra, hogy egy nap megcsúsztam a létrán mikor lefelé tartottam és bevertem a fejem. Minden elhomályosult de még az utolsó pillantásom megtalált egy szőke hajú férfit. Maga volt az?
- Kérlek tegezz. Igen én voltam az. Megmentettem az életed. Elhoztalak ide, hogy átváltoztassalak. Bella..ne ess pánikba..de amit most megtudsz az egy nagyon fontos dolog, amit soha senkinek nem mondhatsz el. Ez egy nagy titok.! Vámpír lettél.
- Hogy mi? Nekem is aranyszínű szemem van? És ezért hófehér a bőröm?